Gnocchi

Ha valami olyanra vágysz, ami egyszerre laktató, házias, és van benne egy kis olasz életérzés, akkor készíts gnocchit.

Ez a kis krumpli-gombóc nem csak egy étel, hanem egy darabka történelem – és valljuk be, néha egy kis terápiás gyúrás pont jól jön 😀
De mielőtt lisztes lenne a kezed, nézzük, mit is érdemes tudni erről a kis „bütyökről”!

Honnan jött és miért „bütyök”?

A gnocchi szó az olasz nocca (bütyök) vagy nocchio (csomó a fában) szóból ered, ami tökéletesen leírja az alakját. Bár ma már el sem tudjuk képzelni krumpli nélkül, az eredeti változatok még jóval azelőtt születtek, hogy Amerika felfedezése után a burgonya befutott volna Európába. Régen lisztből, zsemlemorzsából vagy akár túróból gyúrták őket.

Vicces és érdekes tények gnocchi témában 😉

• A szegények eledele, ami meghódította a világot: Eredetileg azért találták ki, mert olcsó volt, és remekül eltelített – pont az a fajta „comfort food”, amire egy fárasztó nap után vágyunk.
• A csütörtöki hagyomány: Rómában van egy mondás: „Giovedì gnocchi” (Csütörtökön gnocchi). Ez onnan ered, hogy a pénteki böjt előtt valami igazán tartalmasat akartak enni az emberek, és a csütörtök lett a hivatalos gnocchi-nap.
• Szerencsehozó gombócok: Argentínában és Uruguayban minden hónap 29-én gnocchit esznek. A hagyomány szerint egy pénzérmét kell tenni a tányér alá evés közben, hogy a következő hónapban ne legyen gond a pénzzel. (Lehet, hogy a fotós stúdióban is bevezethetnénk ezt a szokást?)
• A „fojtogató” tészta: Létezik egy fajtája, amit Strozzapreti-nek, azaz „papfojtogatónak” hívnak. A legenda szerint a torkos papok olyan gyorsan falták a finom falatokat, hogy néha majdnem megfulladtak tőle.

Miért érdemes otthon nekiállni?

Tudom, ott a boltban a vákuumcsomagolt verzió, de az házira nem is hasonlít. Az igazi házi gnocchi olyan, mint egy kis felhő: puha, könnyű, és pillanatok alatt kész, ha egyszer ráérzel a technikára. Ráadásul pontosan tudod, mi van benne – se tartósítószer, se felesleges adalék, csak a tiszta alapanyagok.

Ha unod már a megszokott köreteket, készítsd elő a krumplinyomót, vagy a villát, és vágjunk bele

Néhány hasznos tipp

• A legjobb hozzá a sütni való, sárga burgonya. Simán lehet, hogy szükség lesz még lisztre a megadott mennyiségen felül, de fokozatosan add hozzá, ne legyen kemény a tészta.
  A krumplit melegen nyomd össze, de hagyd kihűlni, mert így kevesebb lisztet kell beledolgoznod, és sokkal puhább és könnyebb lesz majd a kis krumplinudli.
• Nem gyurma, ne is gyurmázz vele – tudom, ez furán hangzik, de ne gyömöszkéld a tésztát, hanem laza mozdulatokkal inkább csak hajtogasd bele a lisztet.
• Legyen a deszka jó lisztes, hogy ne ragadjon le.
• A kis barázdák azért vannak, hogy minél jobban megtapadjon rajta a szósz. Bevallom nem mindig vacakolok vele – ha pl levesbe készül, csak feldarabolom, és már megy is fürdeni.
  
• Végül pedig, ha egy techno fesztiválon, két buli között a lelkes fiatalok simán elkészítették az ebédre való gnocchijukat, neked sem okozhat gondot, úgyhogy hidd el, nem ördöngősség, és a házi nudlival semmi sem veheti fel a versenyt 😀

A kész gnocchit ezerféleképp variálhatod – például az egyik kedvencem: pirítsd meg vajon, zsályával, egy kis parmezánnal, és már tálalhatod is
vagy próbáld ki ezeket

– Gnocchi, kolbásszal és pirított hagymával
– Kolbászos-sütőtökkrémes gnocchi
– Gnocchi Alfredo szószban
– Krémes, paradicsomos gnocchi csirkével
– Sütőtökös gnocchi

…igen, jól érzékeled, szeretjük a gnoccchit 😀

__________