vagy smarni, esetleg Kaiserschmarrn…de nevezzd, ahogy megszoktad, azt hiszem nincs olyan, akinek a császármorzsát be kéne mutatni.
Kis császármorzsa-történelem:
A smarni, vagy más néven császármorzsa (németül Kaiserschmarrn), egy osztrák eredetű édesség, amely a Habsburg Birodalomban vált népszerűvé. A legenda szerint maga Ferenc József császár is nagy rajongója volt, innen ered a „császári” elnevezés.
A smarni eredetének legendái
Több történet is kering arról, hogyan született meg ez a könnyed, mégis laktató desszert:
1. A balsikerű palacsinta elmélete – Az egyik változat szerint egy udvari szakács palacsintát akart készíteni, de az túl vastagra sikerült, ezért apróra tépte és porcukorral megszórva próbálta menteni a helyzetet. A császárnak annyira ízlett, hogy külön fogást csináltak belőle.
2. A parasztételből lett császári lakoma – Egy másik történet szerint eredetileg az osztrák hegyvidéken élő parasztok fogyasztották ezt az egyszerű, de tápláló ételt, amit aztán a császári udvarba is eljuttattak, ahol nagy sikert aratott.
3. Sisi és a diétás változat – Egyes elméletek szerint Erzsébet királyné (Sisi) egészségtudatos étrendje miatt valami könnyebb desszertet kérhetett a szakácsaitól. A próbálkozás végül egy gazdag, vajjal és cukorral sült smarni lett, ami minden volt, csak nem diétás – de a császárnak bejött.
Hogyan vált népszerűvé?
A smarni a Monarchia területén hamar elterjedt, és nemcsak Ausztriában, hanem Magyarországon, Bajorországban és a mai Csehország területén is kedvelt fogás lett. A magyar verzió jellemzően baracklekvárral tálalt, míg az osztrák változat gyakran mazsolát (no komment…🙄) is tartalmaz, és almaszósz vagy szilvabefőtt jár mellé.
Ma a smarni nemcsak a nosztalgikus házi sütemények világát idézi, hanem a modern konyhában is helyet kapott. Könnyen elkészíthető, laktató és egy kicsit mindig olyan érzés, mintha egy császári lakomán vennénk részt – csak éppen otthon, egy bögre kávé mellett.
Gyerekkoromban – és az nem mostanában volt – leginkább melegítve szerettem, amikor anyu egy plusz adag tejjel locsolta meg, amitől az amúgy diszkréten száraz morzsa sokkal puhább lett. Szóval igen, nekem elsősorban száraz emlékeim vannak a császármorzsáról (bocs anyuci ❤️), és igen, anno mintha búzadarából készült volna…
Nna, közben kifaggattam anyut a témában, és azért csinálta búzadarával, mert az hamarabb elkészült, és nem kellett ott állni mellette órákat (oké, azt hiszem ez enyhe költői túlzás volt 🫢😄)
Már felnőtt életemben találkoztam először a kölesből készült változattal, és egyből szerelembe estem. Évekig nem is készítettem másképp.
Ha pedig mák, akkor citrom – nem csak a tésztában, hanem tunkizni is. Készíthetsz hozzá egy gazdag lemon curd-öt, vagy egy sokkal gyorsabb, és lényegesen kevesebb vajat tartalmazó – annyira keveset, hogy egy csepp sincs benne – citromkrémet.
És ha már tépett: ha ezt is elkezded kavargatni, mint a búzadarás változatot, akkor olyan kis “gombócos” lesz. Sűrűbb, masszívabb, nem olyan levegős, mint a “tépett” változat
_____
_____
Császármorzsa
adag: 2 diszkrét adag – de ha nem “szégyelled” simán betolod az egészet 🤪
elkészítés: 20 perc
Hozzávalók:
2 db tojás „L” méretű
20 g cukor
60 ml tej
60 g liszt
1 evőkanál őrölt mák opcionális
1/2 citrom héja
sütéshez: 1 ek vaj
Tálaláshoz: porcukor, citromkrém, eper/áfonya
- A tojásokat válaszd ketté, a fehérjéz verd kemény habbá és tedd félre
- A sárgájához mérd a cukrot, citromhéjat, tejet, keverd el, majd jöhet hozzá a liszt és a mák is.
- Óvatosan forgasd hozzá a felvert habot.
- Egy tapadásmentes serpenyőt forrósíts fel olvaszd fel a vajat, és öntsd bele a masszát. Hagyd, hogy az alja megpiruljon, vádg 4 részre, és fordítsd át a tésztát. Ha már a B oldala is megpirult, a spatulával vágd kisebb darabokra, és süsd át. Ehhez néhány perc elég. Ha nagyon sokáig pirongatod, totál kiszárad.
- Tálald porcukorral meghintve, friss gyümölcsökkel, citromkrémmel, lemon curddel, vagy simán, baracklekvárral
