Itthon egészen régi „hagyományai” vannak a karamellnek. Tisztán emlékszem, hogy gyerekkoromban anyu mindig karamell fagyit evett, és gyakorlatilag bármilyen formában imádta, és ez a mai napig sem változott. Viszont néhány éve konkurenciát is kapott, Férj személyében. Nnna, ő viszont azelőtt soha nem szerette, sőt, nagyon meg sem ette. Aztán – nem tudom, mi történhetett – egyszercsak annyira rákapott, hogy mostanra ha választani kell ízt, nem is lehet kérdéses, hogy az bizony a karamell lesz. Viszont nem a klasszikus hanem csakis a sós karamell.
Mikor először emlegették nekem a sós karamellt, mint jelenséget, teljesen értetlenül álltam a dolog előtt, mert most komolyan, ki az a hülye, aki sózza a karamellt??
Hát én – az első közös kaland óta 😀
Ha pedig ilyen népszerű itthon a karamell, természetes, hogy karácsonykor is készül belőle néhány falat
Mikor először készítettem karamellt Ági barátnőmmel, minden túlzás nélkül állítom, hogy vagy 2 órát tuti tököltünk vele 😀 Komolyan, már azon röhögtünk, hogy ebből sosem lesz semmi, ott kevergettük a cukros tejet még este tízkor, és már az összes hócipőnk tele volt vele 😀 Aztán egyszercsak mégis összeállt a dolog és imádtuk, minden kockáját. Akkor tejkaramella készült, az omlós fajta, de aztán rájöttem, hogy nekem nem az a barátom, hanem ez a lágy, puha, olvadós, nyúlós darab, ami egyszerűen szétolvad a szádban.
A karamellkészítés alapvetően nem egy bonyolult folyamat, csak van néhány szabály, amit érdemes betartani:
– a cukrot próbáld meg nem kevergetni, mert göbök képződnek benne, ami baromi nehezen oldódik fel. Ezen a méz egy kicsit segít, de azért csodára ne számíts. Ha nagyon nekiállsz kevergetni, akkor a cukor bizony összeáll, méz ide-vagy oda. Hogy ezt elkerüld, válassz kellően nagy alapterületű lábost, aminek az oldalai is magasak. Lehetőleg ne akarj egyszerre 1 kg cukrot karamellizálni, hacsak nem egy lekvárfőző lábost használsz hozzá. A teflon sem az igazi, használj hagyományos, fém vagy zománc lábost. Ha a cukor már nagyrészt felolvadt, akkor már bátrabban kavarhatod.
– a tejszínt mindig kicsit melegítsd át, ne hidegen, és pláne ne a hűtőből kerüljön a forró cukorra. Vékony sugárban öntsd hozzá, apránként, hogy fokozatosan vegyüljön a cukor a tejszínnel. Vigyázz a felcsapó gőzre, iszonyat forró
– Soha, egy pillanatra se hagyd magára! Egy másodperc alatt képes arra, hogy kifusson, és kb ugyanazzal a lendülettel ég rá a mindenre IS. Ha azt látod, hogy hirtelen nagyon elindul felfelé a felhabzott cucc, akkor azonnal vedd le kisebb lángra, vagy kapd le gyorsan a tűzhelyről, és nem lesz gond.
– az állagot úgy tudod a legkönnyebben ellenőrizni, hogy egy pohárba hideg vizet öntesz, belecseppentesz egy csepp karamellt. Ha megdermed, mire leér a pohár aljára, már jó lesz. Mehet a kisebb, sütőpapírral bélelt tepsibe, vagy valamilyen más, szögletes formába, és 2-3 órára a hűtőbe, hogy megdermedjen.
– a legkönnyebben egy vékony pengéjű, vajjal bekent késsel tudod darabolni. Mivel nagyon lágy, mindenképpen csomagold egyenként, mert különben összeragad.
– ízesítheted fahéjjal, kakaóval, készítheted kókusztejjel (picit más lesz az íze), és persze kihagyhatod belőle a sót, ha inkább a hagyományos változatot kedveled.
– minél gyakorlottabb vagy, annál gyorsabban megy majd az egész, annál bátrabban, magasabb hőfokon készíted majd, és annál gyorsabban elkészülsz majd vele.
Most, hogy így visszaolvasom, kíváncsi vagyok, mennyire vettem el a kedved az egész procedúrától 😀
De komolyan, tényleg nem bonyolult, csak első olvasásra macerás kicsit. Egy-két alkalom után már simán benne lesz a kezedben, pillanatok alatt elkészülsz majd vele, és bármikor összedobsz egyet, ha karamellre van otthon szükség.
Ha falatok helyett inkább sóskaramell szószra van szükséged, ez a recept akkor is jól használható, egyszerűen picit jobban, aranybarnábbra pirítsd az elején a cukrot, és rövidebb ideig főzd. Azt vedd figyelembe, hogy ahogy hűl, nagyon sokat szilárdul. 8-10 perc alatt bőven el szokott készülni, és maradjon egészen folyós az állaga.
Szerintem karácsonyi ajándéknak is jó ötlet, édesszájú barátaid biztos nagyon örülnek majd neki
Sós karamell
elkészítés: kb 30-45 perc + hűtés
hozzávalók:
150g cukor
3 ek méz
200ml habtejszín (30%-os)
30g vaj
Nagy csipet só
a tetejére: sópehely vagy nagyszemű tengeri só
A cukrot tedd lábosba, add hozzá a mézet, és alacsony lángon olvaszd fel. Próbáld nem nagyon kevergetni, hogy nem képződjenek cukor csomók.
Ha már mézszínűre karamellizálódott a cukor, óvatosan, fokozatosan, vékony sugárban öntsd hozzá a tejszínt. Közepes lángon, folyamatosan kevergetve sűrítsd be a karamellt. Sózd meg, vedd le a tűzhelyről, és kockánként keverd hozzá a vajat is. Ha egyneműre keverted, borítsd sütőpapírral bélelt formába, és tedd a hűtőbe 2-3 órára.
Sózd meg a tetejét, darabold fel falatnyi kockákra, és csomagold selyem vagy sütőpapírba