Nem tudom, hogy más gasztroblogger háza táján hogy megy a dolog, de nálam december elejére már kb 3 féle teljes karácsonyi menü, sütikkel, tortákkal, és minden hasonlóval elkészült. Megkockáztatom, hogy ez máshol sincs másképp. Vagyis megmondom őszintén, hogy karácsonyra nem szoktam nagy dolgokkal készülni.
Abszolút az egyszerűségre törekszem, és, hogy minél kevesebb időt keljen eltölteni a konyhában.
Így a szentestére prezentált vacsorával sem szoktam többet foglalkozni egy óránál. Így már sokadik éve Wellington bélszínt készítek. Előző nap elő tudom készíteni, aznap kb 10 perc (se) munka van vele, pontosan kiszámítható, hogy mennyi idő alatt készül el, ráadásul nagyon finom
Persze azért vannak itthon nehezítő körülmények: én véresen, csemete félig átsütve, férj pedig teljesen átsütve szereti…
Így, hogy mindenki megkaphassa a szíve vágyát, több darabot szoktam készíteni, vagyis több darabra vágom a bélszínt, és kisebb adagokban tekerem be a tésztába…no comment…
Az eredeti Wellington bélszín gombával készül, és Gordon Remsey receptje alapján szoktam készíteni (csak gesztenye nélkül). Viszont tavaly, ebben a nagy darabolgatásban kiderült, hogy kevés gombát vettem, és nem lesz elég a három kisebb darabra. Nna, az semmiképpen nem volt opció, hogy elmenjek még gombáért, úgyhogy arra gondoltam, a gombapépes réteget inkább hagymalekvárral pótolom. Ennek akkora sikere volt, hogy hamarabb elfogyott, mint az eredeti változat.
A karamellizált hagyma szuperül kiegészítette a sós sonkát, igazán harmonikus lett a végeredmény.
Annyira, hogy az idén csemete már kifejezetten kérte, hogy ilyet készítsek. De most nem is vártam meg vele a karácsonyt, hanem hétvégére készült. Mivel akár honnan is nézem, a bélszín ára…hmmm…annyira nem barátságos, így szűzpecsenyéből lett. Úgyhogy nem, ez nem kifejezetten Wellington, hanem csak az ihlette, ezt a karamellizált hagymába, és sonkába csomagolt, leveles tésztában kisütött sertéssültet.
Persze, nem állítom, hogy a szűzpecsenye olyan, mint a bélszín, mert nem…de az az igazság, hogy nem kergettek az asztal körül, ha nem bélszín volt az asztalon.
Így bár karácsonykor az ember szívesebben készít valami különlegesebbet, és évente egyszer az eredeti változat kerül az asztalra, de a további 364 napon számomra tökéletes választás a sertés is.
Szaftos, puha, és dekoratív…szerintem simán megállja a helyét akár az ünnepi asztalon is 😉
Mivel elég sok munkafolyamatból áll, így enyhe túlzást azt állítani, hogy ez egy gyorsan elkészülő étel. Azért lesz az, mert ezeket a folyamatokat egymástól függetlenül, és bőven előre is el tudod készíteni.
Így végül pl szenteste nem kell fél napot a konyhában töltened, hanem csak kiveszed a hűtőből az előkészítette húst, tésztába tekered, és kb 35 perc alatt készre sütöd. Ezalatt simán elkészül a köret is. Részemről karácsonykor ennyi időt vagyok hajlandó eltölteni a konyhában.
Köretként sült sárgarépát, gesztenyés, pirított kelbimbót készítek hozzá, de vajon pirított burgonyával is nagyon szeretjük.
Ehhez a változathoz most egy bogyós gyümölcsös, vörösbormártást kínáltam.
A sütési időt elég tágan hagytam. Ha inkább kevésbé átsülve szereted, akkor egy ekkora darabnak elég kb 30 perc. Ha rozén, akkor 35 perc, ha pedig teljesen átsütve, akkor 40 percet süsd. Ha tovább van a hűtőben – pl akár egy egész éjszakát – akkor hagyd előbb szobahőmérsékletre melegedni, mielőtt a tésztába tekered, vagy hagyd kicsit tovább a sütőben.
A sonka helyett ne használj bacon-t, mert levet ereszt, teljesen eláztatja a tésztát, és elég undi lesz 😛
Mivel a vörösboros mártásnak minimum egy óra kell, a hagymalekvárral együtt ezeket érdemes előre, akár előző nap elkészíteni.
Sertés Wellington
elkészítés: kb 2 óra
adag: 4 személyre
sütési hőfok: 180’C
a hagymalekvárhoz:
500g hagyma
3 evőkanál olívaolaj
3 ek vaj
3 ek lágy barna nádcukor
4 ek balzsamecet
1 tk szárított kakukkfű
2 kisebb ág rozmaring
só, bors
a húshoz:
500g sertésszűz
1 csomag leveles tészta
hagyma lekvár
Só
Bors
Mustár
kb 100g száraz sonka
olívaolaj
A vörösboros mártáshoz
200ml száraz gyümölcsös vörösbor (pl Merlot)
1/2 narancs leve
100g bogyós gyümölcs (fagyasztott)
3 ek barnacukor
a kenéshez: tojás
Először a hagymalekvárt készítsd el: Tisztítsd meg a vöröshagymát, vágd 3-4mm vékonyra. Melegítsd fel a vajat és az olajat, dobd rá a hagymát, és nagyon alacsony lángon kezd el fonnyasztani. (Nem kell letakarni). Kb 1 óra kell neki, ne siettesd, nehogy megégjen. Ha már kezd barnulni, sózd, borsozd, add hozzá a balzsamecetet, és a cukrot. Majd a zöldfűszereket is. Piríts addig, amíg aranybarna, és ragacsos nem lesz. Tedd félre, és hagyd kihűlni.
A mártáshoz: öntsd össze a hozzávalókat, és főzd , amíg a felére vissza nem forr, és sziruposra nem sűrűsödik.
A húst sózd és borsozd körbe, forrósíts fel egy serpenyőben olívaolajat, és 2-3 perc alatt pirítsd körbe a húst. Még forrón – egy ecsettel – kend körbe mustárral.
Most összeállítjuk az egészet 😉 ez sokkal bonyolultabb leírva, mint amilyennek tűnik, úgyhogy ne add fel 😀
Egy deszkára tegyél ki annyi frissen tartó fóliát, amennyi kétszer körbeéri a húst. Tedd ki egymás mellé, és alá a sonkaszeleteket úgy, hogy abba forgatod majd bele a húst, vagyis kb akkor legyen, mint a szűzpecsenye. Ha megvagy, kb egyenletesen oszlasd el rajta a hagymalekvárt, végül tedd rá a húst is, és amennyire tudod, szorosan tekerd körbe a hagymás, sonkás réteggel. A fóliát is tekerd köré jó szorosan, a két végét összecsavarva, és 1-2 órára tedd a hűtőbe, hogy összeálljon, és könnyebb legyen majd a tésztába csomagolni.
Végül terítsd ki a tésztát, tekerd bele a beburkolt húst. A széleket alaposan nyomkodd össze, simogasd el. A tetejét kend le felvert tojással, és díszítsd kedved szerint. Tedd 180 fokos, légkeveréses sütőbe, és 30-40 perc alatt süsd készre
Végül mielőtt felvágod, hagyd kb 10 percet pihenni. A vörösboros mártással tálald
