Narancslekvár

Mit is mondhatnék…édes, fanyar, és a téli időszak részemről kötelező darabja a narancslekvár

Nem csak kalácsra, vagy más pékárura, de sütibe, linzerbe, macaronba, szaloncukorba – nnna, mondom, hogy mindenbe IS 😀

sőt, akár ajándéknak is remek választás lehet 😉

Ennek az amúgy pofonegyszerű lekvárnak egyetlen titka van: a narancsról (és narancsból) minél jobban el kell távolítani a keserű, fehér hártyát. Vagyis nem csak kívülről, de a gerezdeket is vágd ki belőle

Ellenkező esetben két variáció van
– vagy baromi keserű lesz, és hidd el, én imádom a keserű, fanyar ízeket, de ez még nekem is sok(k), vagy
– olyan mennyiségű cukorral kell ellensúlyoznod, hogy az már enyhén szólva is túlzás

Szóval a legegyszerűbb – jó, nem a legegyszerűbb… – ha kifilézed a narancsot, a héj egy kis részét vékonyan lehámozod (arról is eltávolítva a fehér részt) és csak azt főzöd bele, és így teljesen normális mennyiségű cukorral működik

és ha már a cukorról beszélünk: van baromi savanyú, őrülten édes, pont jó (na persze kinek-mi) ízű narancs. Nna, ezekhez mindhez különböző mennyiség cukor kell, vagyis bizony kóstolni kell. Ezért csak kb mennyiség cukrot adtam meg, adagold vérmérsékleted szerint.

Tuti trükk, ami az összes lekvárnál jól jöhet – Tortaiskola Viától tanultam – ha a pektint elkevered egy kevés cukorral, nem csomósodik majd össze a forró lekvárban

A karácsonyi időszakban a fahéj természetesen nem maradhat el belőle, vagy helyette néhány egész, zöld kardamommaggal is ízesítheted (előtte kicsit roppantsd meg a szemeket) mert nagyon jó barátok a naranccsa