…figyelem, nyugalom megzavarására alkalmas tartalom következik, vagyis a Frankfurti leves, ahogy én készítem.
A bevezető cseppet sem légből kapott, és a vicc, bár inkább a siralmas kategória: nem igazán vagyok tagja facebookos főzős csoportoknak, mert ami ott megy egy-egy poszt alatt az kritikán aluli. Nemrég az egyik frankfurti leves poszt alatt estek a posztolónak – és egymásnak – a véres szájú kommentelők, de olyan stílusban, hogy fájt olvasni. A legszomorúbb az egészben, hogy ezek nagyrészt szépkorú emberek voltak, akik mindenféle kontrollt félredobva megmondták, hogy azt nem úgy kell, mert a frankfurti leves csak kelkáp’ meg virsli, (ezt a leosztást amúgy nem is értem…) és amúgyis, ezt nem így KELL!
Nna, ez a „nem így kell” amúgy is nagy kedvencem, mert most komolyan, nincs olyan egy receptnél – hacsak nem pl macaron vagy mitt’omén, eszterházi torta, ahol igen, van egy fix receptúra – hogy így kell! De ne írja már felül a KELL az ízlést, akkor pláne ne, ha pl egy adott alapanyagot nem kedvelsz, és azt mással helyettesíted. Én pl nem szeretem a szerecsendiót, úgyhogy hiába kéne a krumplipürébe, nem teszek bele.
Szóval légyszi, légyszii, ne legyén soha facebookos fura néni vagy bácsi, mert roppantul kellemetlen jelenséggé válhatsz
Nálunk a frankfurti leves pl sárga és fehérrépával, és krumplival készül, rántással, és egy kevés tejföllel. Ez azért is praktikus, mert csemete nem szereti a túl tejfölös leveseket, viszont a frankfurti az egyik kedvence – jahhh…kellett volna neki szólni, hogy nincs mese, több tejföl kell bele, úgyhogy mostantól úgy eszed, ha tetszik, ha nem… 😛
Mikor olyan 18 éves korom környékén elköltöztem otthonról, háát, maradjunk annyiban, hogy nem voltam épp egy konyhatündér, úgyhogy fogtam egy füzetet, és megkértem anyut, hogy diktálja le az alap konyhai skilleket: pl hogy készül a rántás, vagy a rizibizi, és igen a frankfurti leves is
Nnna, ez a füzet azóta is megvan, és azóta is pont így készítem, ahogy abban van, és imádjuk.
Ez a leves egyébként egy vérbeli magyar találmány. A név állítólag onnan jött, hogy a 20. században minden „frankfurti” lett, amibe virslit tettek – tiszta marketing, de bevált, hiszen máig ezen a néven keressük.
Amellett, hogy nosztalgikus, van benne valami zseniális: elképesztően jól variálható és meglepően laktató. Egy sűrű, forró frankfurti levesnél kevés jobb dolog van egy hűvösebb napon. Ráadásul azok közé az ételek közé tartozik, amiknek kifejezetten jót tesz, ha egyszer-kétszer újra melegítjük, mert az ízek még jobban összeérnek.
Ha egy melengető és igazi klasszikus fogást keresel, a frankfurti a legjobb választás! 🙂
_________
Frankfurti leves (4 személyre)
Hozzávalók
2 ek olaj vagy sertészsír
1 fej vöröshagyma
1-2 g fokhagyma
2 közepes sárga és fehérrépa
3-4 kisebb szem krumpli
kb 1/2 kg kelkáposzta
kb 40 dkg virsli (őszintén, sosem méricskélem :))
1 ek tejföl
1 púpos tk majoránna
1\2 tk őrölt kömény
só, bors
Elkészítés:
- Pirítsd meg az apróra vágott hagymát a zsiradékon, amíg üveges nem lesz.
- Add hozzá a fokhagymát majd a pirospaprikát, köményt, majorannát, a kockára vágott krumplit, és a répát. Öntsd fel annyi vízzel, hogy majd a kelkáppal együtt ne lepje el, sózd, borsozd, főzd kb 10 percet, majd jöhet a metéltre vágott kelkáposzta.
- Ha minden puha (kb 30 perc), készíts zsemleszínű rántást, és sűrítsd be vele a levest
- Közben a virslit vágd fel karikákra, külön pirítsd meg, majd így tedd bele a levesbe.
- A tejfölt hőkiegyenlítéssel keverd a leveshez, és forralj rajta még egyet. Tálald azonnal, részemről még egy kevés tejföllel 🙂






