Sajtos stangli

Mikor az első Covid-os karantén idején én is elkezdtem itthon sütni a kenyeret, nem gondoltam volna, hogy ez egyszer ennyire mindennapos tevékenység lesz. Előtte ugyan többször is készült itthon házi pékáru, de végül valahogy elmaradtak, és visszaálltunk arra, hogy hazafelé beugrunk a pékhez/boltba/mikor hova.

Viszont ennek az volt a hozománya, hogy állandóan egy halom más is beugrott a kosárba, ami amúgy nem hiányzott otthonról, csak tudod, a szokásos: „de jó, ez most akciós”, „ohh, eszünk egy ilyet…?”, „milyen szép, színes, szagos, bárakármilyen…”

Viszont már harmadik éve fixen itthon készül a kenyér, zsemle, kifli…éppen mi a kívánság. Ennek több pozitív hozománya is volt: egyrészt sokkal finomabb a házi kenyér, másrészt mivel nem vásárolunk össze minden vackot, nem is nagyon dobunk ki semmit, harmadrészt a múltkor sokkot kaptam, mikor megláttam, mennyibe kerül egy kiló – tök sima – kenyér az üzletben, ami már ránézésre sem volt túl bizalomgerjesztő

Hármunkra 1 „adag”, vagyis a 0,5 kg lisztből készült kenyér/kifli kb 3 napig tart, és még bőven frissen esszük, vagyis nem csak addig puha, amíg hazaviszed…

Az elmúlt néhány év tapasztalatai alapján arra jöttem rá, hogy ha van egy jó kenyér recepted, akkor felesleges vele tovább variálni. Tökéletes kenyér, kifli, és zsömle készül belőle. Sokszor csak annyi a dolog titka, hogy ne süsd túl, vagyis tapasztald ki, hogy a te sütődnek mennyi az az idő, amíg tökéletesre készíti a választott tésztát. Tudom, hogy ez elég bizonytalanul hangzik, de tényleg ez a legjobb megoldás.

Nálam pl a kenyér, amit formában szoktam sütni, 26 percig sül, légkeveréssel, 200 fokon, párás közegben. Így kívül ropogós, belül pedig pont tökéletesen átsült, levegős, pihe-puha.

Ez a sajtos stangli is ilyen tésztából készül, csak végül nem egyben formázom, hanem cikkekre vágom, feltekerem, és sajttal megszórom.

Eredetileg ez a recept vajjal készült, de – eskü, nem vagyok spúr, de van az a lélektani határ, amit már nem vagyok hajlandó megugrani – mikor 5-6e forint lett egy kg vaj, áttértem a sertés zsírra. Persze azért eszünk vajat, csak a kenyérbe nem az kerül.

Nnna, a helyzet az, hogy nagyanyáink bizony nagyon tudtak valamit, mert az ami eddig is finom volt, az még egy szintet lépett felfelé. Szóval egy ideje már csakis zsírral készítem a kenyérféléket itthon. (és csak mondom, hogy a linzer tészta is klasszisokkal jobb vele, mint vajjal)

stangli

Igazából nem is tudom, mikor lett ősellenség a zsírból. Emlékszem gyerekkoromban anyu is azzal sütött-főzött, aztán mást sem hallottunk, minthogy milyen egészségtelen, és használj helyette olajat, mert azzal sokkal jobb lesz neked. Háát fene tudja…a hetesnél vesszük a házi sertészsírt, amit ők készítenek, kétlem, hogy rosszabb lenne, mint a sz**rá finomított növényi olajok. De nyilván nem tisztem, hogy ezt eldöntsem, és én is használok olajat, mert sok esetben sokkal egyszerűbb megoldás. Például a formázásnál ezt a tésztát is olajjal szoktam lekenni.

De a gyakorlat azt mutatja, hogy ugyanazt a receptet olíva olajjal vagy zsírral elkészítve…zongorázni lehet a különbséget. Ha mégis idegenkedsz a zsírtól, nyugodtan használj hozzá vajat, ugyanebben a mennyiségben.

Szerintünk a legjobb melegen, és ropogósan, vajjal megkenve 😀 szóval csak óvatosan az időzítéssel, este, mikor beborítja a lakást a frissen kisült kifli illata…nna, az naagyon veszélyes tud lenni 😛