Narancsos-kakaós kalács

és persze, csak, hogy egy kis csavar is legyen benne, mindjárt csigamintás 😀

Ezt a kalácsot az elmúlt időszakban minimum 6 alkalommal készítettem el. Nem csak azért, mert annyira finom, hogy pik-pakk elfogyott, hanem mert állandóan kirepedt az oldala sütés közben, és nem akartam addig megosztani veletek, amíg nem lesz olyan, amilyennek szerettem volna. Persze, ez az ízélményből egyáltalán nem vont le, de baromi bosszantó, hogy nem úgy sikerül valami, ahogy az a fejedben összeáll. (mondjuk most sem lett tökéletes, de áhhh…elengedtem… :D)
Ennek a sok ismétlésnek viszont az volt az előnye, hogy több változatban, azaz több ízesítéssel és elkészítettem, és nektek már csak a kedvencemet hoztam.

Ez pedig a narancsos-kakaós változat, ahol a kakaós rétegbe reszelt narancshéj és frissen facsart narancslé került, amitől üde, és könnyed íze lett. Puha, laza szerkezetű, levegős, és nem túl édes.

A fahéjas-kakaós sem rossz, de nekem hiányzik belőle a narancslé frissessége.

Most pedig jöjjön a nehezítése a dolognak. Nem véletlenül nem ezzel kezdtem;)

Ez egy Tangzhong technikával készült kalács, vagyis először egy rántás szerű előtésztát kell készíteni. Évekkel ezelőtt találkoztam először ezzel a technikával, és azzal a lendülettel tovább is görgettem, mert az egész procedúra – ránézésre – abszolút nem érte meg a befektetett időt. Aztán nemrég, valószínűleg egy gyengébb pillanatomban kaphatott el az érzés, mégis úgy gondoltam, hogy mégis adok az egésznek egy esélyt.

…és mennyire jóól tetteem…

Mert ettől a plusz lépéstől – ami egyébként kb 2 perc munka – annyira, de annyira más lesz az állaga a kalácsnak, hogy nem is hiszed, amíg ki nem próbálod. Ráadásul a 3 napos kalács még pont olyan, mint frissen (és nem, nem azért, mert már frissen is száraz :D)

Az eljárás lényege, hogy a vizet fel kell melegíteni és lassan adagolni bele a lisztet, míg egy sűrű de még folyós masszát nem kapunk. Állagát tekintve kb olyan, mint egy sűrűbb besamel mártás. A hagyományos változathoz képest én a víz egy részét tejre cseréltem.

Ahogy már mondtam, több alkalommal is úgy jártam, hogy végigrepedt a tészta. Próbáltam formában, vagy forma nélkül, rövidebb és hosszabb kelesztési idővel, lazábban, vagy szorosabban feltekerve. Forma nélkül eléggé ellapul, szerinte formában szebb lesz. Az, hogy szorosabban vagy lazábban tekered, tökmindegynek bizonyult. Leginkább az vált be, hogy olyan formában sütöttem, amiben felfelé volt helye nőni, úgy, hogy csak alig emelkedett túl a forma oldalán. Vagyis vékony, és hosszú tekercset készítettem.

De azért még néhány tipp, ami vagy bejön, vagy nem, ha szeretnéd, hogy ne repedjen ki:

– szitáld át a lisztet
– betekerve hagyd, hogy 1 órát keljen, mert ha nem kel meg rendesen, akkor majd a sütőben fog, és tuti nem marad egyben
– a tésztát ne hajtogasd, mert nem lesz egyenletes benne a csiga

Vagy egyszerűen tojd le. Ha kireped is, attól pont ugyanolyan finom lesz, és biztos vagyok benne, hogy aki megkóstolja, nem fog majd reklamálni miatta.

Ez egy nagyon könnyen kezelhető, rugalmas tészta, ha nem lett ugyanakkora a két tészta a nyújtás után, nyugodtan igazítsd az egyiket a másikhoz. Ha óvatosan húzkodod, simán megoldható a dolog.

Vajjal, és narancslekvárral mennyei reggeli 😉