Mézeskalács keksz

Hosszú időn keresztül az alapján a recept alapján készítettem a mézeskalácsot, amit a suliban használtunk…igen, jártam olyan iskolában, ahol voltak mézeskalács készítős óráink…csak mondom… 🙂

Aztán az egyik évben, mikor a karácsonyfára szerettem volna díszeket csinálni, kerestem valamilyen más receptet, mert bevallom sajnáltam a fára való kalácsokba a negyed kiló mézet 😛

Így találtam ezt, ami nálam azóta is a favorit. Viszont ez nem puha, puszedlis, hanem inkább ropogós, bevallom, nekem ez jobban ízlik, mint a pufis változat.

Ha pedig tényleg díszíteni szeretnél, akkor ez a recept a csúcs, mert sokkal jobban megtartja a kiszúrt formáját. Ezt használom a mézeskalács házikóhoz is, vagy bármikor, ha mézeskaláccsal dekorálok valamit. Ilyenkor annyit változtatok a recepten, hogy sokkal több fahéjat teszek bele, hogy az illata még intenzívebb legyen.

Egyébként mint sok esetben a mézeskalácsnak is az a titka, hogy ne süsd túl. 5-6 perc elég is neki, így biztos nem szárítod majd ki.

Ha azt szeretnéd, hogy sütés után a felülete szép, egyenletes legyen – nem arra gondolok, hogy fényes, mert az a rákent tojástól lesz majd – hanem azt, hogy ne legyen ráncos. Akkor nagyon fontos, hogy mielőtt kiszaggatod a tésztát, alaposan gyúrd át, amíg zsírfényű nem lesz. Így biztos elégedett leszel majd a végeredménnyel.

A fenti kekszek is így készültek, vagyis az alaposan átgyúrt, és kiszúrt vagyis ezt inkább nyomott) formának csak a felületén húztam át a tojást, a mélyedésekbe nem kentem. Ha mintázod a kekszet, érdemes még ezzel is kicsit játszani, még jobban kiemelve a végeredményt 😉