Szerencsére még mindig kellemes meleg van, így továbbra is kelendőbbek itthon a sütés nélküli darabok.
Miután férj éveken keresztül csak nézegette itthon a karamellt, kb 2 éve – vesztére – egyszercsak megkóstolta, és azóta elég komoly függőség alakult ki nála. Szerencsére nem ragadt le a hagyományos változatnál, hanem bármilyen formában szívesen kóstolja.
A datolya karamellt eddig fenntartással kezelte, de ez után a pite után megszűnt minden ellenállás 🙂
Ezt egyébként nem is csodálom…
Pirított diós alap, egy kevés chia maggal, amitől egy picit ropogós lesz a „tészta”, nagyon intenzív, mégsem túl édes sós karamell réteg datolyapasztából, rajta selymes csoki, végül sópehely, ami az egészen csavar egy jó nagyot, mert ettől lesz ez a desszert sokkal, de sokkal több, mint ami elsőre látszik.
Bár viszonylag hosszú a hozzávalók listája, ez ne tántorítson el, mert gyakorlatilag az aprító végez minden munkát, és a Magosbolt kínálatában szinte minden szükséges alapanyagot megtalálsz. A karamell most datolya pasztából készült. ami nekem is új élmény volt. Sokkal intenzívebb az íze, mint amikor beáztatott datolyából készítem, és közel sem annyira édes, mint az. Nekem sokkal jobban ízlik, ha szívesen használsz természetes édesítőket, érdemes kipróbálnod.
Tej, tojás és alapvetően gluténmentes is lenne, de ehhez a belga csokit cseréld GM verzióra. Csak természetes édesítőt tartalmaz, de cserébe, mint az összes hasonló süti esetében, nem kevés zsírt. Vagyis nem, véletlenül sem diétás darab, de mértékkel fogyasztva (persze, ha sikerül, mert tényleg nagyon addiktív darab) belefér a mindennapokba. Ha valami furcsa véletlen folytán maradna belőle, szeleteld fel, és jól becsomagolva fagyaszd le. Jól fog jönni a következő 2 hónapban 😉
A diót érdemes egy száraz serpenyőben megpirítani, mert egyrészt sokkal intenzívebb lesz az íze, másrészt egy konyharuhában óvatosan le tudod dörzsölni a héja nagy részét, amitől még finomabb és édesebb lesz. Az összessel felesleges tökölni, csak ami első körben lejön, a többit engedd el.
A tetejére maldon sót használtam, de bármilyen nagy szemű tengeri só is tökéletesen megfelel. Hidd el, tudom, hogy elsőre furán hangzik megsózni a csokis desszertet, de ha még nem tetted, adj neki esélyt, nem fogsz csalódni
Én most 35×11-es szögletes formába tettem, de tökéletes a kerek, 20cm átmérőjű pite forma is. Szeletelés tekintetében praktikusabbak a kivehető aljú darabok, de a hagyományos is megteszi.
Hozzávalók:
Az alaphoz:
100g pirított dió
2 ek kókuszolaj
2 ek chiamag
1,5 ek kakaópor
60g kókuszreszelék
80g datolya paszta
2 ek juharszirup
2-3 ek kókusztej
A karamell réteghez:
100g datolya paszta
2 ek mogyoróvaj
120ml kókusztej
nagy csipet só
A csokis réteghez
120ml kókusztej
100g étcsoki
2 ek kókuszolaj
30-40ml juharszirup
Először az alapot készítsd el:
Ahogy már mondtam, minden hozzávaló mehet az aprítóba:
Először a pirított diót daráld apróra, majd jöhet hozzá az összes többi, amíg össze nem áll az egész, és ha összenyomod az ujjaddal, egyben nem marad. A juharszirupot fokozatosan adagold hozzá, ha nagyon száraz a tészta, tegyél még egy keveset. Ha kész, nyomkodd a formába, és tedd a hűtőbe, amíg elkészül a következő réteg.
A karamellhez szintén mehet az aprítóba minden, és daráld krémesre, kanalazd az alapra, és óvatosan simítsd el.
A csoki ganache-hoz forrald fel a tejet, és olvasd fel benne a csokit. Ha már selymes és fényes, add hozzá a juharszirupot és a kókuszolajat. Öntsd a karamell tetejére, óvatosan döntögesd a formát, amíg el nem terül. Mehet is a hűtőbe, minimum 4 órára.
Ha a csoki már megdermedt, szórd meg sópehellyel, és már szeletelheted is.
