Ezt a receptet még sok sok évvel ezelőtt, az amerikai főnökömtől tanultam, és ez az a keksz, amit utoljára kb 20 évvel ezelőtt készítettem…
Na, nem azért, mintha nem lenne finom…
ohh, szó sincs róla, épp ellenkezőleg:
ez az a darab, amit gyakorlatilag addig eszem, amíg látom
és ezzel alapvetően nem is lenne gond, ha pl nem lenne benne több a vaj és a cukor, mint a liszt
és igen, ezzel meg is érkeztünk az okhoz, amiért ez a keksz annyira, de annyira jó, hogy lehetetlen leállni vele (legalábbis a számomra ;))
és továbbra is igen, a jogos önvédelem az, amiért nagyon de nagyon ritkán készítem, ezt a lágy, édes, kívül roppanós, de belül puha, és enyhén ragacsos darabot 😀
…és a legtutibb Mikulásváró keksz – szerintem 😉
Persze a neten többféle recept is fellelhető, de én maradok ennél a régi darabnál, amit eddig az első receptkönyvemben őriztem. Ez az a könyv, amit akkor kezdtem írni, mikor elköltöztem otthonról, és amibe azok az alapok vannak, amiket még anyu diktált le. Tudod, pl a rántás, a kelkáposzta főzelék, vagy a brassói. És természetesen a csokidarabos keksz. Szóval tényleg régi darab 😀
A csokicseppek mellett kerülhet bele dió vagy mandula, a klasszik étcsoki csepp helyett tej, vagy fehércsoki. De arra mindenképpen figyelj, hogy a csoki lehetőleg sütésálló legyen, mert akkor jobb lesz az állaga (a csokinak, nem a keksznek).
Ha azt szeretnéd, hogy kicsit világosabb színe legyen, akkor használhatsz világosbarna nádcukrot is. És nagyon szerem a sötétbarna nádcukor enyhén füstös, melaszos ízét, így nálam mindig az kerül bele. Viszont így egy kicsit sötétebb lesz.
És a legfontosabb: ne süsd tovább 8 percnél, mert kiszárad! És tényleg, ez a legfontosabb, mert ettől lesz ez a keksz más, mint a boltban kapható csokidarabos keksz. Az isteni lágy belsejétől 😉
Egyébként az elkészítése végtelenül egyszerű: külön össze a száraz, és a nedves hozzávalókat, utána össze az egészet, bele a csokit (és a diót), és mehetnek is a kanálnyi halmok a tepsire.
Ha a vajat felolvasztod, könnyebb összedolgozni a tésztát, viszont várnod kell vele, hogy könnyebb legyen formázni. Ha „csak” szobahőmérsékletű, akkor nehezebb eldolgozni, viszont nem kell várni a formázással. Én általában olvasztott formában készítem, és amíg a sütő bemelegszik, a tésztát bedobom a hűtőbe.
Mivel szétterül, így érdemes jó nagy helyet hagyni két keksz között, hogy ne nőjenek össze.
Ez a tésztamennyiség elég nagy adag kekszre elég, és remek tulajdonságokkal bír. Egyrészt simán fagyasztható. Én pl a fél adag tésztát most hengerré formázva, fóliába csomagolva lefagyasztottam. Ha aktuális lesz, akkor hagyom felengedni, és szeletekre vágva kisütöm majd. Ha – miután bekeverted a tésztát – nem akarod azonnal sütni, tedd néhány órára, vagy akár egy egész napra a hűtőbe. Sokkal jobb lesz majd a kész keksz állaga (ha még lehet fokozni az eredeti állapotokat ;))
A videón fél adag készült, mert már a világon semmi nem fér a mélyhűtőbe, de a leírásban egész adag szerepel
_____
Csokidarabos keksz
adag: kb 40 tenyérnyi darab
elkészítési idő: 10 perc + sütés
sütési hőfok: 180′
hozzávalók:
300g liszt
1 púpos tk szódabikarbóna
nagy csipet só
250g vaj
150g cukor
150g lágy barna nádcukor
2 tojás
200g csokicsepp
100g dió (opcionális)
Keverd el a lisztet a sót, és a szódabikarbónát, és tedd félre
A puha, vagy olvasztott vajat és a cukrot habverővel verd addig, amíg a cukor elolvad, majd egyenként add hozzá a tojásokat is. Végül forgasd bele a lisztes keveréket, és keverd egyneműre. Szórd hozzá a csokicseppet, és a diót is (ha teszel bele). Ha nagyon lágy, tedd be a hűtőbe kb 30 percre.
Bélelj ki egy tepsit sütőpapírral, és pakolj nagyobb diónyi méretű halmokat (golyót), egymástól durván 4 cm távolságra. 180 fokon, légkeveréssel süsd 8 percet. Néhány percig még hagyd a tepsiben, majd tedd át rácsra, és hagyd picit hűlni, mielőtt nekiesel 😉