Szezámmagos tallér

0
2016

Néhány hónappal ezelőtt Férj, a nem messze lévő kisboltból, egy mogyorós szelettel tért haza. Ez amúgy nem meglepő, mert imádja ezeket a boltokat, és pláne a világ minden részéről érkező, meglepőbbnél meglepőbb dolgokat. Szóval hozta ezt a mogyorós szeletett, amit szépen mindjárt szét is csaptunk 3 felé, és családilag imádtuk. Másnap egy szezámmagos, és egy tökmagossal jött haza…;)

Szóval ez a szelet tömény, magos, mézzel összetapasztva, és nagyon keményre – ropogósra összesajtolva. Kb mint egy nagyon (nagyon-nagyon) gazdag müzli szelet, amiből kimaradt a zabpehely

Nyilán ez nem egy új dolog, de mi most találkoztunk vele először. Aztán megnéztem a kalóriatartalmát, és akkor már nem volt annyira őszinte a mosolyom…Így kellett valami hasonló ropogtatós cucc, ami nem annyira édes, és jöttünkben-mentünkben simán felkaphatunk belőle egy-egy darabot 😀

Mindjárt két változat is készült belőle:

egy fehér…

Szezámmagos tallér

és egy fekete szezámmagos verzió

Fekete szezámmagos tallér

A fekete változathoz 2 evőkanál lisztet is szitáltam a tésztához, így az sokkal sűrűbb lett. Korongok készítése helyett csak rásimítottam a sütőpapírra, és kisütöttem. Majd egyszerűen kisebb darabokra törtem. A fekete szezámmag íze sokkal karakteresebb, mint fehér társáé, és bár a hozzáadott liszt az ízén nem, de az állagán változtat egy keveset, inkább kekszszerűbb lesz

Ezzel szemben a fehér szezámmaggal és liszt nélkül készült tallér a sütés előtt sokkal lágyabb, könnyebb belőle korongokat formázni. Sütés után lényegesen omlósabb, szinte mint egy nagyon friss ostya.

Mondanám, hogy ez, vagy az a finomabb, de mindkettő elég gyorsan elfogyott, úgyhogy szerintem mindkettő nagyon finom, egyszerűen csak más. Próbáld ki, hogy kiderüljön, neked melyik változat a kedvenced 🙂

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét