Chocolate Chip Cookies avagy a klasszik, amerikai csokidarabos keksz

Ezt a receptet még sok sok évvel ezelőtt, az amerikai főnökömtől tanultam, és ez az a keksz, amit utoljára kb 20 évvel ezelőtt készítettem…

Na, nem azért, mintha nem lenne finom…

ohh, szó sincs róla, épp ellenkezőleg:
ez az a darab, amit gyakorlatilag addig eszem, amíg látom

és ezzel alapvetően nem is lenne gond, ha pl nem lenne benne több a vaj és a cukor, mint a liszt

és igen, ezzel meg is érkeztünk az okhoz, amiért ez a keksz annyira, de annyira jó, hogy lehetetlen leállni vele (legalábbis a számomra ;))

és továbbra is igen, a jogos önvédelem az, amiért nagyon de nagyon ritkán készítem, ezt a lágy, édes, kívül roppanós, de belül puha, és enyhén ragacsos darabot 😀

Persze a neten többféle recept is fellelhető, de én maradok ennél a régi darabnál, amit eddig az első receptkönyvemben őriztem. Ez az a könyv, amit akkor kezdtem írni, mikor elköltöztem otthonról, és amibe azok az alapok vannak, amiket még anyu diktált le. Tudod, pl a rántás, a kelkáposzta főzelék, vagy a brassói. És természetesen a csokidarabos keksz. Szóval tényleg régi darab 😀

A csokicseppek mellett kerülhet bele dió vagy mandula, a klasszik étcsoki csepp helyett tej, vagy fehércsoki. De arra mindenképpen figyelj, hogy a csoki lehetőleg sütésálló legyen, mert akkor jobb lesz az állaga (a csokinak, nem a keksznek).

Ha azt szeretnéd, hogy kicsit világosabb színe legyen, akkor használhatsz világosbarna nádcukrot is. És nagyon szerem a sötétbarna nádcukor enyhén füstös, melaszos ízét, így nálam mindig az kerül bele. Viszont így egy kicsit sötétebb lesz.

És a legfontosabb: ne süsd tovább 8 percnél, mert kiszárad! És tényleg, ez a legfontosabb, mert ettől lesz ez a keksz más, mint a boltban kapható csokidarabos keksz. Az isteni lágy belsejétől 😉

Egyébként az elkészítése végtelenül egyszerű: külön össze a száraz, és a nedves hozzávalókat, utána össze az egészet, bele a csokit (és a diót), és mehetnek is a kanálnyi halmok a tepsire.

Mivel szétterül, így érdemes jó nagy helyet hagyni két keksz között, hogy ne nőjenek össze.

Ez a tésztamennyiség elég nagy adag kekszre elég, és remek tulajdonságokkal bír. Egyrészt simán fagyasztható. Én pl a fél adag tésztát most hengerré formázva, fóliába csomagolva lefagyasztottam. Ha aktuális lesz, akkor hagyom felengedni, és szeletekre vágva kisütöm majd. Ha – miután bekeverted a tésztát – nem akarod azonnal sütni, tedd néhány órára, vagy akár egy egész napra a hűtőbe. Sokkal jobb lesz majd a kész keksz állaga (ha még lehet fokozni az eredeti állapotokat ;))

A mennyiségek azért ilyen furán nem kerekek, mert eredetileg cup-al készült, de most pontosítottam a hozzávalókat, hogy könnyebb dolgotok legyen.